Miért kellett volna mégis erőteljesen gyanakodnom?

És röhögve elküldenem már az első hetekben...

 
Szösszenetek:

• Csak én kellek neki, ezért a múlt héten ki is dobott kettő, azaz 2 csajt... Az egyik elegánsan felfogta, a másik még mindig nem érti mi van, és nem fogadta el, hogy vége....
• Neki már csak komoly érett nő kell - 35 évvel volt fiatalabb a legnagyobb korkülönbséggel... (Bakker, ha jobban belegondolok, mint a lányom....)
• Többször említette, hogy ő nem szakít, nem tesz semmit szóvá, egyszerűen csak felszívódik... És soha senkinek nem ad egy mondat magyarázatot sem.... (Miből gondoltam, hogy én leszek a kivétel???... Talán az erős indítás okán, aminek minden szavát bevettem, gondoltam, hogy tényleg én vagyok neki a NAGY Ő - és talán valóban az voltam örökké... Ha kívülről nézem magam, akkor kb. a térdem csapkodom aröhögéstől, hogy van olyan idióta naiv nő, aki ezt a maszlagot beveszi... :D Sajna, belülről nézve nem olyan vicces, épp egy órája zokogtam teli a párnámat, mint egy kamaszlány... :( )
• Ahogy először megtörtént, aminek meg kell történnie, ha két felnőtt vonzódik egymáshoz, onnantól csak hetente egy (max 2) alkalommal ért rá, pedig előtte minden nap haza tudott érni úgy, hogy fel tudjon ugrani hozzám, vagy tudjunk randevúzni...
  (Oké, tényleg rengeteg volt a dolga, ezt még a sajtóból is le tudtam csekkolni, hogy tényleg igaz, de előtte is az volt... Márpedig, ha egy szerelmes férfi a szeretett nővel akar lenni, akkor megoldja... Feltéve, hogy szerelmes...)
  
• Először, még ha nem is tudott jönni, minden este felhívott - szépen lassan a telefonok is ritkultak...
• Eleinte amint kézbesítődött egy üzenetem, szinte azonnal megnézte, és azonnal válaszolt is. Ma is azonnal válaszol, ha megnézi - de a kézbesített üzenet fogalmával vagy nincs tisztában, vagy tesz rá magasról, hogy tudom, hogy megkapta, de meg sem nézi....
• Volt, hogy 2 hétig nem találkoztunk a sok munka miatt...
• Volt, hogy lett volna idő két hétvégi napon is találkozni, és sétálni / kirándulni is egyet - de a második randi helyett egy ki extra munkát választott....
• Megtudta szombat este, hogy covid kontakt személy lett... Másnap délután jutott eszébe MEGÍRNI, hogy mennyire "aggódik" az egészségemért, ezért inkább napoljuk / heteljük el a találkozóinkat... Mindezt úgy, hogy elvileg ma délután kirándulni készültünk... Hívtam, de nem vette fel... Írtam Messengeren, hogy hívtam - üzenet kézbesítve, de nem nézte meg - azóta sem hívott vissza....
• Tuti eszembe fog még jutni egy pár - majd bővítem a listát. :D

Amúgy, így jobban átgondolva, a tudatalattimban végig ott zakatolt, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen, valami nem stimmel. Én magam képtelen vagyok hazudni, max. elhallgatni tudok dolgokat, esetleg apróbb udvariassági füllentésekre futja - ez az ember meg folyamatosan tolta nekem a szebbnél szebb dumákat, szembrebbenés nélkül. 
Mindig is úgy voltam vele, hogy a tettek az igaziak, a szavak csak szavak. Mivel eléggé az elején kinyomoztuk, hogy az ő egyik fő szeretetnyelve az elismerő szavak (nekem az 5-ből csak a 4., így nem igazán ismerem és nem is igazán ismerem el...), próbáltam a szép szavakat értékelni és megbecsülni. De ahol hetekig / hónapokig csak a süketelés megy, a tettek pedig elfogynak, illetve egy (igaz számomra is nagyon fontos!!!) dologra koncentrálódnak - az nem kapcsolat. Az nem TÁRS.