... beközli, hogy nem, ő nem tud hozzájárulni egy kanyi vassal sem a nagyobb, extra kiadásokhoz a gyerek körül....
... és még tkp sajnálod is, mert szegény egy balfasz...
... és tényleg kész van anyagilag...
... pedig nem is semmiztem ki a különköltözéskor...
... sőt, egész kellemesen, barátságban sikerült levezényelni az egészet...
... de a balfaszság miatt (is) ment gallyra a házasságotok...
... saját barátja mondta róla, hogy tanakodtak rajta már közösen a barátok, de szerintük aspergeres lehet...
... és csodálkoznak, hogy eddig húztuk, mert max. hónapokat jósoltak nekünk...
... mi meg majdnem negyed századot lehúztunk...
... mondjuk néha egoista, önző balfasz...
... de a gyerek lelki nyugalma a legfontosabb...
... ezért elegánsan megpróbálok túllendülni a dolgokon...
... de lassan valóban, jogilag is el kellene válni...
... mert félek, csinál még valami anyagi baklövést az eddigieken felül...
... és azért jogilag én is felelős leszek...
... azt pedig nem szeretném...
2019. július 24., szerda
2019. július 20., szombat
Elég nagy szívás...
... számolni a napokat fizetéstől fizetésig...
... közben leperegnek a napok / elfolyik az IDŐ...
... helló régi ismerős...
... csak nem te kopogtatsz megint az ajtón?...
... depresszió?....
... közben leperegnek a napok / elfolyik az IDŐ...
... helló régi ismerős...
... csak nem te kopogtatsz megint az ajtón?...
... depresszió?....
2019. március 26., kedd
Anya! Anya!
A hangos zokogás közben egyszercsak így kiabál.
Rohanok át.
Megkér, bújjak oda, aludjak ott.
A karomba zárom - néha duruzsolok a fülébe, de inkább hallgatom - pici puszikkal borítom a feje tetejét...
Ha nem is lett a világ legboldogabb emberkéje - de legalább el tudott aludni, és átaludta az éjszakát...
Amikor a legdrágább kincsed a másik szobában zokog...
Szerelmi csalódás miatt...
Nem is tudom, ki szakított kivel...
De zokog...
Igazi mély fájdalommal...
És tehetetlen vagyok...
És majdnem sírok...
És annyira visszapörgetném az idő kerekét...
Amikor még kis pocok volt - ha fájt valami, elég volt a karjaimba zárni, a fülébe duruzsolni, szanaszét puszikálni, és megint ő volt a világ legboldogabb emberkéje ❤
Annyira szeretem ❤
Nem is tudom, ki szakított kivel...
De zokog...
Igazi mély fájdalommal...
És tehetetlen vagyok...
És majdnem sírok...
És annyira visszapörgetném az idő kerekét...
Amikor még kis pocok volt - ha fájt valami, elég volt a karjaimba zárni, a fülébe duruzsolni, szanaszét puszikálni, és megint ő volt a világ legboldogabb emberkéje ❤
Annyira szeretem ❤
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)