Rohanok át.
Megkér, bújjak oda, aludjak ott.
A karomba zárom - néha duruzsolok a fülébe, de inkább hallgatom - pici puszikkal borítom a feje tetejét...
Ha nem is lett a világ legboldogabb emberkéje - de legalább el tudott aludni, és átaludta az éjszakát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése